Őszintén..

Ha pár szóval kéne jellemezni Andrist, akkor  azt mondanám:  visszahúzódó, zárt természetű,  jó lelkű ember volt. Az iskolában nem a szorgalmáról volt  híres, de matekból lazán tartotta a jeles átlagát. Az érettségije 100%-os lett.. Nehezen barátkozott, mégis sikerült egy társaságba beilleszkednie.  Ám nem a legjobb emberek körébe  került. A társaság züllött.. nem vetették meg sem az alkoholt, sem a füvet. Az is előfordult egy buli alkalmával, hogy Andris detoxikálóba került,mert nem tudta hol a határ..  Nagy nehezen sikerült a családjának kiszakítania őt egy ördögi körből, mégpedig ebből a társaságból és a "velejárójából".  Szép lassan magába fordult, majd az iskolát is abbahagyta, depressziós lett. Egy szakember segítségével ezen a mélyponton is túljutott, így egy évre rá betudta fejezni az iskolát, sőt felsőfokú végzettségre is szert tett. Teljesen rendben volt az élete, talált egy jó állást, külön költözött a szülőktől, elkezdte élni önál...

Kedveseim! Mint ígértem megérkeztem az első igazi bejegyzésemmel. Erről elég nehéz lenne beszélnem, sőt kijelenthetem, hogy valószínűleg nem is tudnék, ha valaki feszegetné és ezennel meg is köszönöm mindenkinek, hogy eddig nem tették. Könnyebb leírni: 2014. közepe Éltünk ezelőtt egy olyan életet, amiről azt hittük, ez a pokol és ennél csak jobb lehet. Amikor 30 éven keresztül egy olyan emberrel élsz egy olyan életet, ami nem a te vagy a családodé, hanem egyedül az övé, egy harmadiké. Mindig azt tenni, amit a másik akar, mindig hozzá alkalmazkodni, igazodni, félelemben, rettegésben élni.. Tudod-e milyen az, amikor mindennap megfordul a fejedben, hogy akár ma egy családi tragédia áldozata lehetsz? Tudod-e milyen az, amikor félve mész haza a munkából? Ismerős a mondás, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon. Ebben az esetben mindenhol jó, csak otthon ne kelljen lenni. Volt ilyen is. És amikor megvan a a lehetőség, hogy kiszakadj ebből az "életből" ugye rögtön megt...