Őszintén..

Kedveseim! Mindenki számára ismerős ez a szó. Tág fogalom azonban. Mindenkinek mást jelent a magány. Ki hogy éli meg, természettől vagy neveltetéstől függ? Vagy összefügg a kettő? Olyan vagy amilyennek Isten teremtett vagy az élet formált? Én úgy gondolom, hogy mindennek megvan az oka, nem véletlenszerűen történnek velünk a dolgok, mondhatnám azt is, hogy a sorsunk megvan írva egy "Nagy könyvbe" és bizony lehet csodás gyermekkorunk, ha az élet megleckéztet, kevés ember nem keseredik meg. Egyszer mindenkinek beérik a feje lágya, de titkon mindenki szeretne inkább a gondtalan gyermek maradni. Én gyermekkoromban pont az a naiv kislány voltam, mint a többi. Senki észre nem vette volna rajtam, hogy problémás családból származom. Hogy nem az a tipikus idilli gyermekkorom van. Nem mondom,  hogy nem kísérte végig az egész életem a sok feszültség, csak nem mértem fel a dolgok súlyát. Nem éreztem át ANNYIRA.. Mert bizony tudtam, hogy nem az a normális körülmény, amiben én éltem. Tudt

Kedveseim! Mint ígértem megérkeztem az első igazi bejegyzésemmel. Erről elég nehéz lenne beszélnem, sőt kijelenthetem, hogy valószínűleg nem is tudnék, ha valaki feszegetné és ezennel meg is köszönöm mindenkinek, hogy eddig nem tették. Könnyebb leírni: 2014. közepe Éltünk ezelőtt egy olyan életet, amiről azt hittük, ez a pokol és ennél csak jobb lehet. Amikor 30 éven keresztül egy olyan emberrel élsz egy olyan életet, ami nem a te vagy a családodé, hanem egyedül az övé, egy harmadiké. Mindig azt tenni, amit a másik akar, mindig hozzá alkalmazkodni, igazodni, félelemben, rettegésben élni.. Tudod-e milyen az, amikor mindennap megfordul a fejedben, hogy akár ma egy családi tragédia áldozata lehetsz? Tudod-e milyen az, amikor félve mész haza a munkából? Ismerős a mondás, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon. Ebben az esetben mindenhol jó, csak otthon ne kelljen lenni. Volt ilyen is. És amikor megvan a a lehetőség, hogy kiszakadj ebből az "életből" ugye rögtön megt

Kedveseim! Sok szeretettel üdvözöllek benneteket a blogomon! Rendhagyó mód mutatkozom be, nem szeretem a sablont. Az első blogbejegyzésem magam és az oldalam bemutatásáról fog szólni. Én egy fiatal anyuka vagyok, akinek van egy bűbájosan csínytevő egy éves kislánya. Igen, mellőle fogok blogolni és nem én leszek az első.. Hogy mikor és miért kezdtem el írni? Régóta fogalmazódik bennem az a sok mondanivaló, amit van és lenne kinek elmondani, meg is teszem. De ezek nem csupán mondanivalók, tapasztalatok is, amikkel tudom embertársaimat segíteni és ezzel magamon is könnyíteni. Ez a blog bizony, hol élménybeszámoló-hol kifakadás lesz, de saját vélemény sem marad el. Sokszor túlságosan is érzelmekkel teli lesz (heves természetemből adódóan). Miért kezdtem el írni? Annyi szituációba csöppentem az utóbbi időben, ami hol megbotrányoztató-hol megható, döbbenetes vagy épp vicces volt és közben nevelt, formált, erősebbé tett vagy épp letepert a földre. Nem mindennapi dolgok, vagy ha átlagos is