Ha pár szóval kéne jellemezni Andrist, akkor azt mondanám: visszahúzódó, zárt természetű, jó lelkű ember volt. Az iskolában nem a szorgalmáról volt híres, de matekból lazán tartotta a jeles átlagát. Az érettségije 100%-os lett.. Nehezen barátkozott, mégis sikerült egy társaságba beilleszkednie. Ám nem a legjobb emberek körébe került. A társaság züllött.. nem vetették meg sem az alkoholt, sem a füvet. Az is előfordult egy buli alkalmával, hogy Andris detoxikálóba került,mert nem tudta hol a határ.. Nagy nehezen sikerült a családjának kiszakítania őt egy ördögi körből, mégpedig ebből a társaságból és a "velejárójából". Szép lassan magába fordult, majd az iskolát is abbahagyta, depressziós lett. Egy szakember segítségével ezen a mélyponton is túljutott, így egy évre rá betudta fejezni az iskolát, sőt felsőfokú végzettségre is szert tett. Teljesen rendben volt az élete, talált egy jó állást, külön költözött a szülőktől, elkezdte élni önálló életét, mit sem sejtve mi
Ahogy említettem már, ez a blog olyan témákat boncolgat, amik hiába mindennapiak, mégis tabunak számítanak. Minden ember más, így másképp is élünk meg élethelyzeteket. Még a terhességem alatt találtam az egyik közösségi oldalon egy fantasztikus csoportra, ahol a kismamák segítették egymást tanácsokkal, tapasztalatokkal. Bizony én már a terhességem vége fele jártam, de még mindig tisztán él bennem az a bejegyzés, amit egy fiatal hölgy írt oda, kétségbeesve.. Ott érezte mindenki, hogy ez nem csak egy bejegyzés a sok közül,onnantól mindannyian egyként izgultunk a hölgy és a gyermeke élete alakulásáért. Saját ügyünknek tekintettük az Ő megpróbáltatásait. Végigkísértük életük alakulását. Évivel 4 hónap folyamatos (na jó, kisebb-nagyobb megszakítások voltak egyéb magánéleti, ünnepi vagy szimplán csak anyai kötelességek miatt) kommunikációjának köszönhetően megszületett ez a bejegyzés, ami reméljük segítséget fog nyújtani minden olyan embernek, akit ilyen megpróbáltatás elé állít az élet.