Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Végzet

Ha pár szóval kéne jellemezni Andrist, akkor  azt mondanám:  visszahúzódó, zárt természetű,  jó lelkű ember volt. Az iskolában nem a szorgalmáról volt  híres, de matekból lazán tartotta a jeles átlagát. Az érettségije 100%-os lett.. Nehezen barátkozott, mégis sikerült egy társaságba beilleszkednie.  Ám nem a legjobb emberek körébe  került. A társaság züllött.. nem vetették meg sem az alkoholt, sem a füvet. Az is előfordult egy buli alkalmával, hogy Andris detoxikálóba került,mert nem tudta hol a határ..  Nagy nehezen sikerült a családjának kiszakítania őt egy ördögi körből, mégpedig ebből a társaságból és a "velejárójából".  Szép lassan magába fordult, majd az iskolát is abbahagyta, depressziós lett. Egy szakember segítségével ezen a mélyponton is túljutott, így egy évre rá betudta fejezni az iskolát, sőt felsőfokú végzettségre is szert tett. Teljesen rendben volt az élete, talált egy jó állást, külön költözött a szülőktől, elkezdte élni önálló életét, mit sem sejtve mi
Legutóbbi bejegyzések

Egy csoda születése

Ahogy említettem már, ez a blog olyan témákat boncolgat, amik hiába mindennapiak, mégis tabunak számítanak. Minden ember más, így másképp is élünk meg élethelyzeteket. Még a terhességem alatt találtam az egyik közösségi oldalon egy fantasztikus csoportra, ahol a kismamák segítették egymást tanácsokkal, tapasztalatokkal. Bizony én már a terhességem vége fele jártam, de még mindig tisztán él bennem az a bejegyzés, amit egy fiatal hölgy írt oda, kétségbeesve.. Ott érezte mindenki, hogy ez nem csak egy bejegyzés a sok közül,onnantól mindannyian egyként izgultunk a hölgy és a gyermeke élete alakulásáért. Saját ügyünknek tekintettük az Ő megpróbáltatásait. Végigkísértük életük alakulását.  Évivel 4 hónap folyamatos (na jó, kisebb-nagyobb megszakítások voltak egyéb magánéleti, ünnepi vagy szimplán csak anyai kötelességek miatt) kommunikációjának köszönhetően megszületett ez a bejegyzés, ami reméljük segítséget fog nyújtani minden olyan embernek, akit ilyen megpróbáltatás elé állít az élet.

Magány

Kedveseim! Mindenki számára ismerős ez a szó. Tág fogalom azonban. Mindenkinek mást jelent a magány. Ki hogy éli meg, természettől vagy neveltetéstől függ? Vagy összefügg a kettő? Olyan vagy amilyennek Isten teremtett vagy az élet formált? Én úgy gondolom, hogy mindennek megvan az oka, nem véletlenszerűen történnek velünk a dolgok, mondhatnám azt is, hogy a sorsunk megvan írva egy "Nagy könyvbe" és bizony lehet csodás gyermekkorunk, ha az élet megleckéztet, kevés ember nem keseredik meg. Egyszer mindenkinek beérik a feje lágya, de titkon mindenki szeretne inkább a gondtalan gyermek maradni. Én gyermekkoromban pont az a naiv kislány voltam, mint a többi. Senki észre nem vette volna rajtam, hogy problémás családból származom. Hogy nem az a tipikus idilli gyermekkorom van. Nem mondom,  hogy nem kísérte végig az egész életem a sok feszültség, csak nem mértem fel a dolgok súlyát. Nem éreztem át ANNYIRA.. Mert bizony tudtam, hogy nem az a normális körülmény, amiben én éltem. Tudt