Ugrás a fő tartalomra

Elhatározás

Kedveseim!


Sok szeretettel üdvözöllek benneteket a blogomon!
Rendhagyó mód mutatkozom be, nem szeretem a sablont.
Az első blogbejegyzésem magam és az oldalam bemutatásáról fog szólni.
Én egy fiatal anyuka vagyok, akinek van egy bűbájosan csínytevő egy éves kislánya. Igen, mellőle fogok blogolni és nem én leszek az első.. Hogy mikor és miért kezdtem el írni? Régóta fogalmazódik bennem az a sok mondanivaló, amit van és lenne kinek elmondani, meg is teszem. De ezek nem csupán mondanivalók, tapasztalatok is, amikkel tudom embertársaimat segíteni és ezzel magamon is könnyíteni. Ez a blog bizony, hol élménybeszámoló-hol kifakadás lesz, de saját vélemény sem marad el. Sokszor túlságosan is érzelmekkel teli lesz (heves természetemből adódóan).
Miért kezdtem el írni? Annyi szituációba csöppentem az utóbbi időben, ami hol megbotrányoztató-hol megható, döbbenetes vagy épp vicces volt és közben nevelt, formált, erősebbé tett vagy épp letepert a földre. Nem mindennapi dolgok, vagy ha átlagos is volt, mégis kevesen beszéltek arról az oldaláról, ami pont hasznos lehet neked vagy másnak. 4 évembe telt elhatározni magam, hogy elkezdjek írni és ezt meg is osszam veletek.
 

Rengeteg témát fogok érinteni, feszegetni színes életemnek köszönhetően:
Fő célom az őszinteség, minden ferdítés és színezés nélkül és azon emberek segítése, akik kritikus helyzetbe kerültek, akiknek az élet nem azt adta, amit megérdemelnének. Segíts nekem te is, hogy segíteni tudjak én is. Kéz a kézben! Mert együtt könnyebb! Mert nem vagy egyedül!
Terveim a továbbiakban: amennyiben aktívan működik a blogom és pozitív visszajelzéseket is kapok, sok olyan embert fogok felkeresni, akik érdemben tudnak napi élethelyzetekkel kapcsolatos problémáknál felmerülő kérdésekre válaszolni és megoldást találni. Ezen kívül szeretném megszólaltatni az olvasóimat is, mert minden ember más és másként éli meg a helyzeteket.

Összegezve sokszínű és változatos, mindennapi és nem mindennapi.

Köszönöm, ha elolvasod, azt is, ha követed a bejegyzéseimet és annyira remélem, hogy élvezni fogod és fogok tudni segíteni Neked!
Legyen nagyon szép napod!

Következő bejegyzés várható: 2017.09.02.
Címe:Önpusztítás
Témája: Harc az életben maradásért, a daganatos beteg küzdelme és a másik oldal!

Megjegyzések

  1. Véleményem szerint az őszinteség a legfontosabb a mi helyzetünkben. Ha ez hiányzik nem lehet
    segítséget kérni...A "Mályvavirágok" közösségi oldala szintén erre épül. Aki ide bekerült nagyon sok barátra tesz szert, akiktől jó tanácsokat kaphat. A blogod is hasonló, csak - gondolom - kicsit személyesebb...Várom a folytatást, és én is beléphetek a történetemmel egyszer. Sok sikert kívánok és nagy ölelést a "picurnak"!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy csoda születése

Ahogy említettem már, ez a blog olyan témákat boncolgat, amik hiába mindennapiak, mégis tabunak számítanak. Minden ember más, így másképp is élünk meg élethelyzeteket. Még a terhességem alatt találtam az egyik közösségi oldalon egy fantasztikus csoportra, ahol a kismamák segítették egymást tanácsokkal, tapasztalatokkal. Bizony én már a terhességem vége fele jártam, de még mindig tisztán él bennem az a bejegyzés, amit egy fiatal hölgy írt oda, kétségbeesve.. Ott érezte mindenki, hogy ez nem csak egy bejegyzés a sok közül,onnantól mindannyian egyként izgultunk a hölgy és a gyermeke élete alakulásáért. Saját ügyünknek tekintettük az Ő megpróbáltatásait. Végigkísértük életük alakulását.  Évivel 4 hónap folyamatos (na jó, kisebb-nagyobb megszakítások voltak egyéb magánéleti, ünnepi vagy szimplán csak anyai kötelességek miatt) kommunikációjának köszönhetően megszületett ez a bejegyzés, ami reméljük segítséget fog nyújtani minden olyan embernek, akit ilyen megpróbáltatás elé állít az élet.

Végzet

Ha pár szóval kéne jellemezni Andrist, akkor  azt mondanám:  visszahúzódó, zárt természetű,  jó lelkű ember volt. Az iskolában nem a szorgalmáról volt  híres, de matekból lazán tartotta a jeles átlagát. Az érettségije 100%-os lett.. Nehezen barátkozott, mégis sikerült egy társaságba beilleszkednie.  Ám nem a legjobb emberek körébe  került. A társaság züllött.. nem vetették meg sem az alkoholt, sem a füvet. Az is előfordult egy buli alkalmával, hogy Andris detoxikálóba került,mert nem tudta hol a határ..  Nagy nehezen sikerült a családjának kiszakítania őt egy ördögi körből, mégpedig ebből a társaságból és a "velejárójából".  Szép lassan magába fordult, majd az iskolát is abbahagyta, depressziós lett. Egy szakember segítségével ezen a mélyponton is túljutott, így egy évre rá betudta fejezni az iskolát, sőt felsőfokú végzettségre is szert tett. Teljesen rendben volt az élete, talált egy jó állást, külön költözött a szülőktől, elkezdte élni önálló életét, mit sem sejtve mi